Відео

Isten áldjon Sanyika!Csodálatos lelkű ember vagy.❤

Nagyon koszonom ezt a fantasztikusan kellemes es ertekes beszelgetest.❤ Micsoda , hihetetlen eredeti, oszinte, csodalatos ember Revesz Sandor. 76ban a kedvencunk volt a Piramis! 85ben jottem el Sydneybe...veletlenul ratalaltam a 2000- es evekben egy interjura, ahol elosszor hallottam beszelni es amuldoztam az inteligens, valogatottan szep megszollalasain.... Mi igy senkit nem hallhattunk regen...Thanks to You Tube! A vilag kitarult es betekinthetunk erdekes, szeretett eletekbe! Esztergomban szerencsesen lattuk ot a Varban tartott koncertjen! A fenyek, a hang, a hangulat! Szivunkben az emlek orokre! A legjobbakat kivanom, teljes szivembol!🎶☀️🥂

Imádom Őt...❤

Tanítani kellene a habiusát !

Csodálatos ember, hatalmas szívvel , zseniális énekes ! Jó döntés volt a könyv megírása !

Ki ez a hülye aki kirnyikál a végén?

Klassz!

Fantasztikus élmény volt koncertjein részt venni 1:35:10 és elképesztően csodálatos hallgatni, ahogy beszél az életében szereplő emberekről. Boldog vagyok, hogy jobban megismerhetem az életét és nemcsak a hangját szerethetem. ❤

Èlő legenda őskövűlet vendèg Gallai Pèter! 35:13; 39:00; 40:35!!!!!

Nagyon megindító volt, mikor Som Lajos zenésztársáról beszélt, mondhatni felemelő! ❤

Köszönöm szépen,egy élmény volt hallgatni.Gyerek korom óta csak Ő kedvencem énekesem.De hogy milyen nagyszerű EMBER ebből a beszélgetésböl kiderült.Még nagyon sok boldog éveket kívánok neki, jó egészségben,hogy haljuk még énekelni,és beszélni is.

A kezdetektől fogva!🤗

Nagyon szeretem, évtizedek óta! ❤

Sanyika összes fiatalkori külső szépsége beköltözött a szívébe, lelkébe.. Most egy belülről nagyon szép ember, egy szeretetguru lett belőle.. ❤️👍Isten áldja.. 🙏

❤

Csodálatos Révész Sanyika❤imádom 50 éve❗❗❗❗❗♥️

Köszönöm a beszélgetés nyújtotta élményt.Egy zseniális zenész,de számomra több is annál Ember :a belőle áradó szeretet,szerénység,alázat páratlan.

Szeretetre méltó ember, remek zenész. A könyvet meg kell szereznem! <3 Vágó Piros remek beszélgetőtárs volt.

❤

Az ember nem adja ki a naplóját. Nem mintha hiába volna avagy lehetetlen nyitva élni mind az egész világ előtt. (Inkább ez volna a legdiadalmasabb élet.) Hanem mert az ember naplója készülőfélben van, amig az élete készül : halálig. És az ember nem ad ki félbehagyott, idétlen munkát, avagy bevallja, hogy az életén sem dolgozik, mint valami végre készülő művön. Az életből a halál hasít életrajzot. Ma kitépek öt hónapnyit a naplómból és odaadom : olvassa, aki akarja. Ma meghalt öt hónapnyi életem. Egy közbetoldott, külön élt, másik életem, melyből olyan kábult borzongással ébredtem máma, amilyen- nek a halálba való ébredést gondoljuk. Ma hallottam meg, hogy a zászlóaljam elpusztult. Talán csak magam maradtam meg. Kilencszázhatvan ember halála egy szörnyű órában, mint valami óriás test halt le rólam és csupasz, tétova lélekként ébredtem ki belőle máma, kábultan tapogatva hol vagyok? És kiébredtem a háborúból. Nyugtalan, borzongó kíváncsisággal lapozok vissza öt hónapot a naplómban. Hogyan történhetett ez? Ezerszer aláhúzott, mindig önmagát világító, minden- től idegen vándoréletemből hogyan születhettem át abba a másikba, ahol kilencszázhatvan ember lelkével voltam egy, testével voltam egy? Nemcsak gondo- lattal, hittel, szeretettel, hanem fizikailag: idegekkel és erekkel, az öntudatalatti életösztönök közösségével. Egy avval a kilencszázhatvan emberrel, aki négy 11 hónapig a nép volt számomra, melybe gyökered- zem, az emberiség, melynek szenvedéseit szenve- dem. Hogyan esett, hogy ez az öt hónap nem ki- térés és kaland volt, hanem valóban más lélekkel élt másik élet? Négy hete fekszem már ebben a budapesti kórházban és máig nem tudtam onnan visszatérni. Mindennek el kellett pusztulnia, az egész zászlóaljnak! Valahogy meg kellett halnom, hogy harminc éve élt életem, mint valami régi, távoli illat érintsen megint és hogy most bódult fejjel indulhassak újra megkeresni. Talán nekem is fekszik egy testem valahol Valjevó körül? Tegnap még ott éltem. A tegnapi jegyzeteimet kell, hogy legelőre adjam. Mert érzem, hogy ennyiből meg nem érthető ez a különös transfiguratio, mert azok sem eszmélnek rá, akik oit vannak. Csak azok, akik már visszajöttek. 1914 december (*) hadikórház. Azt mondják négy hete fekszem ebben a kórházban. Megfoghatatlan! Most értem Tankréd és Rip van Winkle legendáját. Harmincöt végnélküli kórházi esté- nek csöndje ereszkedett már közém és a 9. Feld- Artillerie Brigádé ütegeinek dühödt ugatása közé. És az előbb, hogy valami kapu csapódott be odakint, fel- neszeltem: mi ez? Aztán mosolyogtam: csak nem ágyú? Hiszen Budapesten vagyok. 12 Négy hete zúg a fülemben a láz. Négy hét óta szakadatlanul a macsvai rajvonal sortüzet zúgatja benne. Csak be kell hunynom szemem. Egyenletes, megnyugtató lárma. Mint a tengerzugás, olyan. Néha megtorlódik, felzajdul. A hang materiává sűrűsödik. Kemény, csikorgó fallá feszül . . . Valahol támadnak a szerbek? lehullanak-e majd erről a falról?... De hiszen Budapesten vagyok. „Budapesten vagyok". Ezt sokszor kell, hogy mond- jam egymásután. Mert az ember nem más vidékeken járt, úgy látszik, hanem valami más életben és nem hitte, hogy egykönnyen visszakerülhet. Hogy most sem hiszem, az ostobán hangzik, de nem tudok belenyugodni, az bizonyos. Ez az élet itt hígabb, álomszerűbb : való- szinűtlen. Csodálkozva és bizalmatlanul tapogatom a tollas párnát a fejem alatt. A borjut a harmadik éjjel megszoktam aljnak. A fehér párnát egy hónap multán máig se. Sokszor riadok fel éjjel arra a kinos álom- érzésre, hogy nem vagyok ott, ahol vagyok és hogy nem vagyok a poszton. A hosszú kórházi napok, mint üres skatulyák tolód- tak egymásba és október huszonnyolcadika még itt van a szomszédban ... Mi volt ez ? Az ápolónő egy tányért ejtett le kint a folyosón. De mi volt ez október huszonnyolcadikán ? . . . Sötét hajnalban a crna barai temetőre hullottak gránátjaink. Feltúrták a sírokat és a föld alatt betörték a kopor- sókat. Lélek a háborúban

Nincs mentsége a létezésnek a létezésre

Bizony nekem csak a riport is olyan mellbevágó volt h a könyvhöz asszem közel se megyek még most. Rágyúrok önértékelésileg aztán talán ha elbírom lelkileg akkor elolvasom.

Nagyon köszönöm, hogy ismét hallgathattam Karikó Katalint! Úgy hiszem, Ő megtestesíti a Tudós archetípusát. A Tudósét, aki azért dolgozik, mert “nünükéje súgja neki, azaz a gondolataiból születő ötlete alapján TUDJA, hogy mivel kell foglalkoznia. Nem pénzért, nem dicsőségért, nem hatalomért, hanem belső meggyőződésből. A nagy eredmény mögött biztosan sok munka van! És azt hiszem, Isten óvjon bennünket a jól fizetett alkalmazotti státuszban dolgozó kutatóktól. Isten éltesse Karikó Katalint!

9:32 nagyon nagyon, sokkal sokkal ... Őőő, és hogy, őőő... Mmmm...

Sz utolsó resz magával ragadott

Pont így történt.

❤ 😊

Még pár évtized, és mindenki érteni fogja : van, aki parentifikációra születik, és szereti ezt a szerepet, a felelősség vállalást, van, aki szülői pátyolgattatásra, és gyermetegségre. NEM vagyunk egyformák, életút tekintetében végképp nem. Ezt lenne fontos érteni, nem a divat diktálja, a parentifikáció helyes - netán bűntudatkeltő - vagy sem. KORSZELLEM. Háborúban sokra menne egy szülő az ajnározással ???

Tömeggyilkos.

Nagyon érdekfeszítő beszélgetés.

God bless you ❤❤❤

A regény igazi remekmű; köszönöm a feltöltődést! (És a feliratot!)

Jó kérdések, meg annál is jobb vendég!

Igen!!! Ilyen volt-felvettem,hogy többször hallhassam-és élvezhessem-a lelkemet nyitogatta-és nagyon sokszor megerett az eső a szobámban.Köszönöm! 🥰🥰🥰🥰🥰Erik Édesanyja vok 🥰

Ő egy CSODA ❤

Fogadok ha ez kikerül tik tokra azonnal bannolás lenne a vége mondván gyűlölködő ideológia éltetés

Sosem felejtem el mikor először olvastam benne Kottáról, abban a pillanatban tudtam öngyilkos lesz. Régi nagy vágyam hallani egyszer azt a dalt, azt a szólamot, amit ő játszott, azt a szomorút...

A 47. oldalon tartok és azon gondolkodom, hogy bár szenzációs szóvirágokkal, párja nincs szókinccsel, de nem ugyanolyan aktuálpolitikai gyűlölködés ez, mint egy Bayer Zsolt írás?

Csesszétek meg, ettől a rusnya lénytől a nyitóképen úgy megijedtem, hogy eme gyors komment után még a gépet is kihúzom a konnektorból...

es meg frank zappa is megszolal

Nagyszerű könyv egy nagyszerű ember tollából!

Nagyon jó könyv, remekmű, szövegalkotása Eszterházy szintű, értéséhez jó napirenden lenni a reálpolitikával. Várjuk második részét, A cirkusz Luigi után, úgyanilyen meghökkentő, elgondolkodtató, nevetve zokogó lehet.

Most találtam rá a könyvre és kiváncsi voltam a szerzőre. Már az Előszóban megragadott a könyv üzenete: "Tegyünk meg apró, hétköznapi kedvességeket, sugározzunk együttérzést, kezdve mindjárt a magunk iránti együttérzéssel; hozzuk ki a legjobbat magunkból és másokból; tartsuk fenn a szeretetet még a leginkább embert próbáló kapcsolatainkban is."

Most kellene elgondolkodnom arról,hogy mi végre vagyok/vagyunk/ itt a világban?!!

Ha beütjük a keresőbe hogy King Arthur illustrations, lehet látni a külömbséget.

Nehéz találni ilyen ronda kinézetú embereket mint ebben a könyvben. Hasonlítsuk össze azokkal az illusztráciokal amiket angol nyelvű könyvekben találunk Artur királyról és a Kerek Asztal lovagjairól. Deli vitézek, tündérszép hölgyek láthatók, nem ilyen bányarémek mint itt....

<3

Kedves Edith! Olvastam a könyved, lenyűgöző. Sokat tanultam belőle, amit hálásan köszönök. A világ jobb tőled. Dear Edith, I have read your book. It deeply impressed me. I studied a lot, thank you so much. You make the World a better place.

Mindjárt írok egy dicsérø kommentet! Csak eløbb megiszom a kávémat és felteszem egy újat! 😜☕☕☕☕☕

Újonc!